Sajnos a The 100 3. évadát olyan szomorúan jellemző lejtmenet tovább folytatódott az új részben is – tovább olvashatjátok a spoileres véleményemet.

Mostanáig nem nagyon tudtam megfogalmazni, hogy mi az, ami a legjobban zavar az új évadban, de ebben a részben világossá vált: úgy tűnik, hogy a The 100 készen áll arra, hogy Game of Thrones utánzatként a sokk-faktorra menve úgy tolja a néző elé az erőszak különböző formáit, hogy azt egyszerűen rossz legyen nézni. A 3x10-ben is volt minden, ami „kell”: szemkinyomás, nemi erőszak, érfelvágás kínozás által. Mindez ráadásul gyomorforgató stílusban tálalva. És én ezt a sorozatot nem ilyennek ismertem meg, nem ilyennek szerettem meg.

Sajnos nem hogy érdekes/értelmes sztorikat nem tudnak idén írni, de a karakterizáció szintjén is csúfosan megbuktak az írók (ismét). Megkaptuk egyrészről a „szerető” anyát, aki beárulja a saját fiát; Hannah motivációi egyelőre értelmezhetetlenek számomra, ennyire Pike-fan lenne, hogy képes a saját fiát is beáldozni? Egyre jobban bűzlik a levegő a meghalt apuka esete körül… Másrészről ismét az arcunkba tolták „jófiút”, aki továbbra is azt képzeli, hogy helyesen cselekszik és hogy feddhetetlen; Bellamy-tól és az arckifejezéseitől egyszerűen agyérgörcsöt kapok. Annyira kiforgatták magából, hogy a történtek után nem csak Ocativanak, de egyik szereplőnek sem lenne szabad megbíznia benne. De persze tudom, hogy úgyis kimosdatják majd, és ő lesz majd a nap hőse a végén… Már előre undorom ettől a végkifejlettől. Ehhez a mixhez társult még a „badass” Commander, aki csak az érzelmeire hallgatva képes irányítani a dolgokat. Ontari karaktere számomra sajnos nagyon mellément, pedig a múltja még érdekelt is; biztos vagyok benne, hogy Nia tett ott azért egy-két dolgot, amire visszavezethető lesz ez a „crazy bitch” viselkedés, de mindennek ellenére sem lehetne belőle soha jó Commander, mert nem nagyon tud racionálisan gondolkodni, csak forrófejjel megy előre, és ezt szerintem egy idő a Grounderek sem fogják elfogadni.

A City of Light vonal szintén a minősíthetetlen kategóriába csúszott át; úgy tűnik, hogy egy agyatlan zombi tábor van kialakulóban. Az viszont valahogy nem volt egyértelmű számomra, hogy Abby tényleg lenyelte-e a kulcsot… bár Alie 1 nyilván mutatta volna jelét, ha nem így lett volna, de mégis, Abby mozdulataiból és reakcióból az jött le, hogy csak megjátssza a megtérést. De ha Raven felébred, Alie 1 megérzi majd Alie 2-t Clarke-nál – ez talán még egy érdekes fordulópont lehet, ezen a vonalon már úgysem nagyon van lehetőség időhúzásra. Ami meg Clarke-ot illeti: furamód nem hiányzott, hogy gyakorlatilag az egész részből hiányzott, de az a döbbenet, ami az arcára volt írva, mikor meglátta, hogy mi is lett Arkadiából, az azért rendesen ütött. Kb. úgy éreztem, hogy én is ilyen fejet vághatok azon gondolkozva, hogy mi lett ebből a sorozatból a remek első 2 évad után…

Összeségében sajnos csak két pozitív dolgot tudok a rész javára írni: Octavia jól elverte Bellamy-t (végre, VÉGRE!), illetve úgy tűnik, hogy Jasper végre magához tér, és rendesen akciózik is. Vele például az utolsó jelenet iszonyat hatásos volt, ahogy Clarke gyakorlatilag fel sem bírja dolgozni, hogy Lincoln meghalt, így nem tud továbblépni a tervvel, Jasper pedig egyenesen leüvölti, hogy ne a saját problémáival foglalkozzon már, hanem a nagyobb képpel. Ez a Jasper őszintén szólva nagyon hiányzott, a 2. évadban ő volt az egyik kedvenc karakterem – talán most már végre visszatér.

You really are the angel of death, aren't you?